Megalakul a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal (NVVH)

JOGSZABÁLYVÁLTOZÁS · KÖZVAGYONVÉDELEM

Megalakul a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal (NVVH)

Amit vállalkozóknak, könyvelt ügyfeleinknek és a könyvelőirodáknak érdemes tudniuk az új hatóság feladatköréről, eszközeiről és a rájuk háruló együttműködési kötelezettségről

Az Országgyűlés 2026. július 28-i ülésnapján elfogadta, majd még aznap este a Magyar Közlöny 2026. évi 100. számában kihirdette a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatalról szóló 2026. évi XXXIV. törvényt. A jogszabály egy teljesen új, önálló állami szervet hoz létre – a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatalt (a továbbiakban: NVVH vagy Hivatal) –, amelynek elsődleges célja a közvagyonnal való jogellenes gazdálkodás feltárása és a közvagyon köréből jogellenesen kikerült vagyon felkutatása, biztosítása és visszaszerzése.

A törvény jelentős része – így a nyomozati és vádemelési jogkörökre vonatkozó rendelkezések nagy hányada – a kihirdetést követő 61. napon, tehát 2026. szeptember 27-én lép hatályba, az általános rendelkezések és a Hivatal felállítására vonatkozó szabályok azonban már a kihirdetést követő naptól, 2026. július 29-től hatályosak. Az alábbiakban összefoglaljuk, mi ez a szervezet, milyen eszközökkel dolgozhat, hová tartozik a közjogi rendszerben, és – kiemelten – milyen új terhet ró ez a könyvelőirodákra és az általuk képviselt vállalkozásokra.

A törvény preambuluma szerint a jogalkotó célja a közbizalom helyreállítása, a közvagyonnal való gazdálkodás átláthatóságának biztosítása, valamint annak megakadályozása, hogy a közbeszerzés, a támogatások, a koncessziók, az uniós források és az állami, önkormányzati vagyonnal való gazdálkodás magánérdekű vagyongyarapodás eszközévé váljon. Az Országgyűlés indoklása kifejezetten arra az igényre hivatkozik, hogy a közvagyon útját a köztulajdonból kikerüléstől a szerződéses láncolatokon, pénzmozgásokon át a tényleges tulajdonosokig kövessék, és az eltékozolt vagyont vissza lehessen szerezni a köz számára.

Az NVVH-t a törvény kifejezetten független, kizárólag a törvénynek alárendelt intézményként hozza létre, amely a feladatai ellátásában sem a Kormánynak, sem más szervnek nincs alárendelve.

A törvény 2. §-a taxatíve felsorolja az NVVH feladatait. Ezek közül a vállalkozásokat, illetve a velük szerződéses vagy támogatási kapcsolatban álló szereplőket az alábbiak érinthetik a legközvetlenebbül:

•    a közvagyon köréből jogellenesen kikerült vagyon felkutatása, azonosítása és visszaszerzése,

•    a közvagyont, az állami/önkormányzati döntéseket, a közbeszerzési, támogatási, koncessziós eljárásokat, az állami vagy önkormányzati tulajdonú gazdasági társaságokat, a közfeladat-finanszírozást és az uniós forrásokat érintő vagyoni folyamatok vizsgálata, ideértve a szerződéses láncokat és a tényleges tulajdonosi kapcsolatokat is,

•    a közvagyonnal való gazdálkodással összefüggő kockázatok feltárása, elemzése, értékelése, és szükség esetén védelmi intézkedések megtétele,

•    büntetőeljárási feladatok: bűnüldözés, nyomozás, vádemelés és a vád képviselete a bíróság előtt.

Fontos ugyanakkor a hatáskör korlátja is: a Hivatal a büntetőeljárási jogköreit (nyomozás, vádemelés) kizárólag a 817/A. § (1) bekezdésében meghatározott, közhatalom gyakorlásával vagy közvagyon kezelésével összefüggő, kiemelt bűncselekmények esetén gyakorolhatja, és csak akkor, ha az ügyet saját hatáskörébe vonta. A Magyar Nemzeti Bank törvényben nevesített alapfeladatai a Hivatal hatáskörén kívül esnek.

A törvény III. fejezete (31–49. §) részletesen szabályozza a közvagyonvédelmi kockázatértékelést és a közvagyonvédelmi vizsgálatot. A vizsgálat – a törvény kifejezett megfogalmazása szerint – önmagában nem minősül közigazgatási hatósági eljárásnak, jogsértést vagy fizetési kötelezettséget közvetlenül nem állapít meg, de az együttműködési kötelezettség megszegése esetén jelentős bírság szabható ki.

A Hivatal vizsgálati cselekményei közé tartozik, hogy:

•    adatot, iratot és tájékoztatást kérhet a vizsgálattal érintettektől és más szervektől,

•    iratbetekintést és másolatkészítést végezhet, illetve elektronikus adatállományt menthet ki vagy másolhat,

•    nyilatkozattételre hívhatja fel az érintett szerv vezetőjét, foglalkoztatottját vagy a releváns adattal rendelkező más személyt,

•    legalább öt nappal korábbi értesítés mellett (indokolt esetben előzetes értesítés nélkül is) helyszíni vizsgálatot tarthat annál a szervezetnél vagy személynél, amely a közvagyonnal való gazdálkodással összefüggő adattal rendelkezhet,

•    nyilvános és közhiteles nyilvántartásokból adatot szerezhet be, és a jogszerűen rendelkezésére álló adatokat összekapcsolhatja, elemezheti,

•    szakértőt, szaktanácsadót vehet igénybe, és más – állami, önkormányzati, ellenőrzési, felügyeleti – szervet kereshet meg közreműködés céljából.

A vizsgálat főszabály szerint hat hónapon belül lezárandó, amely két alkalommal, alkalmanként legfeljebb hat hónappal meghosszabbítható. A vizsgálatot lezáró jelentés nyilvánosságra hozható, ha azt a feltárt tények társadalmi, gazdasági vagy költségvetési jelentősége indokolja.

Együttműködési kötelezettség és szankciók

A törvény 40. § (4) bekezdése alapján a közvagyonvédelmi vizsgálat során a Hivatallal együttműködni köteles minden olyan természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, amely a közvagyonnal való gazdálkodással összefüggésben releváns adattal, irattal vagy információval rendelkezhet – ez elméletileg kiterjedhet könyvelőirodákra és más szolgáltatókra is, ha ügyfelük érintett a vizsgálatban.

Az együttműködés jogszerűen megtagadható, ha az saját maga vagy hozzátartozója bűncselekménnyel való vádolásához vezetne, illetve ügyvédi vagy közjegyzői titoktartási kötelezettség áll fenn – ezek a garanciák a törvény 46. §-ában szerepelnek.

Ha a vizsgálat során megalapozottan feltehető, hogy büntetőeljárás vagy vagyont érintő kényszerintézkedés elrendelésének lehet helye, és a vagyon védelme más módon nem biztosítható, a Hivatal az érintett gazdálkodó szervezetet – és annak Tao-törvény szerinti kapcsolt vállalkozását is – közigazgatási hatósági eljárásban közvagyonvédelmi felügyelet alá vonhatja. A felügyeletet a közpénzügyi elnökhelyettes mint felügyelő látja el, aki betekinthet a szervezet irataiba, könyveibe, ellenjegyezheti a vagyoni kötelezettségvállalásokat, és a legfőbb döntéshozó szerv hatáskörébe tartozó kérdésekben is dönthet. A felügyeletet hathavonta felül kell vizsgálni, és meg kell szüntetni, ha az elrendelés oka megszűnt.

A Hivatal önálló fejezetet irányító, a Kormánytól független központi költségvetési szerv, székhelye Budapest. Nem a Kormánynak, hanem kizárólag az Országgyűlésnek felel: elnöke évente nyilvános beszámolót nyújt be a tárgyévet követő év május 31-ig, amelyet a Hivatal honlapján is közzé kell tenni. A Hivatal feladatkörében más szerv vagy személy által nem utasítható, és számára feladatot kizárólag törvény állapíthat meg.

Vezetés és szervezet

•    A Hivatalt az elnök vezeti, munkáját négy elnökhelyettes segíti: közpénzügyi, nyomozati, vádemelésért felelős, valamint fellebbviteli elnökhelyettes.

•    Az elnököt és az elnökhelyetteseket az Országgyűlés választja meg, hat éves, meg nem újítható megbízatással; a jelölésükben civil szervezetek is tanácskozási joggal vesznek részt.

•    Az elnök havi illetménye a bírói illetményalap 7-szerese, az elnökhelyettesé az 5,5-szerese; juttatásaik a miniszterrel, illetve a közigazgatási államtitkárral azonosak.

•    Az elnököt és az elnökhelyetteseket az országgyűlési képviselőkkel azonos mentelmi jog illeti meg.

•    A Hivatal személyi állománya köztisztviselőkből, vezényelt rendvédelmi és NAV-állományból, valamint a Hivatalhoz beosztott ügyészekből áll; a NAV és a rendvédelmi szervek állománya saját beleegyezésével vezényelhető át.

A törvény több ponton korlátozza a hagyományos jogorvoslati lehetőségeket. A közvagyonvédelmi vizsgálat – a bírságkiszabást leszámítva – nem minősül közigazgatási hatósági eljárásnak, ezért a vizsgálati tevékenységgel szemben főszabály szerint nincs helye közigazgatási pernek. A vizsgálati cselekménnyel összefüggő együttműködési kötelezettségről szóló határozat sem minősül érdemi döntésnek, így az ellen sincs önálló jogorvoslat. A bírság kiszabása ugyanakkor közigazgatási hatósági eljárásban történik, amellyel szemben a közigazgatási perrendtartás általános szabályai szerint bírósági felülvizsgálatnak van helye.

Ezekre a garanciákra – és azok esetleges hiányosságaira – érdemes figyelemmel lenni, tekintettel arra, hogy a hasonló, korábbi hatósági fellépések (pl. a 2010-es évek vagyonosodási vizsgálatai, vagy a különadó-ügyekben hozott, később az Európai Unió Bírósága által elmarasztalt döntések) megmutatták: az utólagos, bírósági úton történő megtámadhatóság hiánya vagy korlátozottsága jogbizonytalanságot és – végső soron – az államot terhelő kártalanítási kockázatot is eredményezhet. A törvény maga is tartalmaz ilyen garanciát: a 6. § (2) bekezdése szerint a Hivatal csak a hatásköre gyakorlásával elérni kívánt célhoz képest szükséges és arányos intézkedést alkalmazhat, a közvagyonvédelmi felügyelettel kapcsolatban pedig a törvény 52. § (9) bekezdése kifejezetten előírja az állam kártalanítási kötelezettségét, ha a felügyelő döntését a bíróság utóbb megsemmisíti.

A törvény elsődlegesen közjogi és büntetőjogi jellegű, ugyanakkor több ponton közvetlenül összefonódik a számviteli és adózási területtel. Az alábbi pontok a könyvelői gyakorlatban jelentkező konkrét, új feladatokat és kockázatokat foglalják össze.

7.1 Adótitok megismerhetősége az NVVH felé

A törvény 301. §-a módosítja az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvényt: az adóhatóság megkeresésre vagy adatkérésre az adótitokról tájékoztathatja az NVVH-t, ha ez a Hivatal törvényben meghatározott feladata ellátásához szükséges. Ez azt jelenti, hogy egy ügyfél adóügyi adatai a NAV-tól közvetlenül eljuthatnak a Hivatalhoz anélkül, hogy erről az ügyfél előzetesen tudomást szerezne.

7.2 Kötelező adóellenőrzés és felülellenőrzés kezdeményezése

Az adóigazgatási rendtartásról szóló törvény módosítása (303–306. §) alapján az NVVH törvény szerint kijelölt vezetőjének megkeresésére az állami adó- és vámhatóság, illetve az önkormányzati adóhatóság köteles adóellenőrzést lefolytatni. A Hivatal – az Állami Számvevőszék elnökéhez hasonlóan – akár már ellenőrzéssel lezárt időszak felülellenőrzését is kezdeményezheti, ha a rendelkezésre álló adatok a megkülönböztetés nélküli eljárás elvének megsértésére utalnak. Ez a könyvelt ügyfelek számára újranyíló, korábban lezártnak hitt adóellenőrzési kockázatot jelenthet.

7.3 Együttműködési kötelezettség és adatszolgáltatás

Amennyiben egy könyvelt ügyfél – akár közvetlenül (pl. közbeszerzési szerződés, uniós támogatás, önkormányzati megbízás révén), akár közvetetten (pl. alvállalkozóként, beszállítóként) – érintetté válik egy közvagyonvédelmi vizsgálatban, a Hivatal az ügyféltől, és adott esetben a könyvelőirodától is kérhet adatot, iratbetekintést, nyilatkozatot. A törvény 40. § (4) bekezdés f) pontja kifejezetten megnevezi az együttműködésre kötelezettek körében „az a természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, amely a közvagyonnal való gazdálkodással összefüggésben releváns adattal, irattal vagy információval rendelkezhet” – ez tartalmilag kiterjedhet a könyvelőre is, ha az ügyfél számviteli nyilvántartásait vezeti.

7.4 A könyvvizsgálói és ügyvédi titok korlátozott áttörése

A törvény módosítja a könyvvizsgálókról szóló 2007. évi LXXV. törvényt is: a könyvvizsgálói titoktartási kötelezettség alóli felmentésről szóló eljárásban az NVVH megkeresése is megalapozhatja a felmentést. A törvény 46. § (5) bekezdése ugyanakkor rögzíti, hogy az ügyvédi titoktartásra és a védekezés céljából készült iratok védelmére az ügyvédi tevékenységről szóló törvény szabályai irányadók, a közjegyzői titok pedig egyáltalán nem tárható fel. A könyvelői – mint önálló szakmai titokfogalom – kifejezett védelméről a törvény nem rendelkezik, ezért erre vonatkozóan a Sztv., az Szja-tv. és az adótanácsadói/könyvelői tevékenységről szóló szabályozás általános adat- és üzleti titokvédelmi rendelkezései irányadók.

7.5 Pénzmosás elleni szabályozás (Pmt.) érintettsége

A pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről szóló 2017. évi LIII. törvény módosítása (278–280. §) alapján a pénzügyi információs egység az operatív elemzésének eredményét az ügyészség mellett immár az NVVH részére is továbbíthatja, és a nyomozó hatóságok, valamint az NVVH adatszolgáltatási kötelezettsége is kiegészül a Hivatal felé. A Pmt. hatálya alá tartozó szolgáltatóknak (így a könyvelői, adótanácsadói tevékenységet Pmt.-szolgáltatóként végzőknek is) ezért érdemes felülvizsgálniuk belső szabályzatukat, mert az adatáramlási lánc egy új szereplővel bővült.

☐ Tájékoztassuk azokat az ügyfeleket, akik közbeszerzésben vesznek részt, uniós forrást használnak fel, vagy állami/önkormányzati tulajdonú szervezettel állnak szerződéses kapcsolatban, az NVVH jogköreiről és az együttműködési kötelezettség lehetséges következményeiről.

☐ Vizsgáljuk felül a pénzmosás-megelőzési belső szabályzatot, tekintettel arra, hogy az NVVH a Pmt. szerinti adatáramlási körbe bekerült.

☐ Ha egy könyvelt ügyfél közvagyonvédelmi vizsgálat vagy felügyelet alá kerül, haladéktalanul mérjük fel az együttműködési kötelezettség terjedelmét, és szükség esetén vonjunk be jogi képviselőt.

☐ Kövessük nyomon a Hivatal elnökének és elnökhelyetteseinek megválasztását, valamint a szervezeti és működési szabályzat közzétételét, mert ezek pontosítani fogják a gyakorlati eljárásrendet.

Az összefoglaló a Magyar Közlöny 2026. évi 100. számában kihirdetett, 2026. évi XXXIV. törvény szövegén alapul. A Hivatal működésének gyakorlati részletei – szervezeti és működési szabályzat, a közvagyonvédelmi kockázatértékelés honlapon közzéteendő módszertana, valamint az elnök és az elnökhelyettesek személye – a cikk lezárásakor még nem voltak ismertek; ezekről külön tájékoztatót adunk, amint elérhetővé válnak.